Tengerek és Óceánok

A Jeges-tenger vagy Északi-sarki-óceán a Föld legkisebb óceánja az Északi-sark környékén helyeszkedik el. A Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet (IHO) óceánként tartja számon (hivatalos angol neve Arctic Ocean), de az oceanográfusok körében is elterjedt a tenger megnevezés.

Medencéje nagyjából kör alakú, területe 14 090 000 km² (valamivel kevesebb, mint a USA területének másfélszerese) beleértve a Baffin-öblöt, a Barents-tengert, a Beaufort-tengert, a Csukcs-tengert, Kelet-szibériai-tengert, Kara-tengert, a Grönlandi-tengert, a Hudson-öblöt, a Laptyev-tengert és a Fehér-tengert. Ezek nélkül területe 10 512 000 km². Partvonala 45 389 km. Majdnem teljesen körülzárja a szárazföld, Eurázsia, Észak-Amerika, Grönland, és sok sziget határolja. A Csendes-óceántól a Bering-szoros választja el, az Atlanti-óceántól pedig a Grönlandi-tenger.

Egy vízalatti hátság (a Lomonoszov-hátság) két részre osztja a medencéjét: az Eurázsiai vagy Nansen medencére ami 4000-4500 m mély, és az Észak-Amerikai vagy Hyperborean medencére, ami kb. 4000 m mély. A Jeges-tenger átlagos mélysége csak 1 038 m, az Eurázsiai oldalon fekvő kontinentális lemez miatt.

A tengerbe bejutó víz legnagyobb része az Észak-atlanti-áramlással érkezik, kisebb része a Bering-szoroson keresztül a Csendes-óceánból. A Kelet-grönlandi-áramlás pedig a legnagyobb kifelé haladó áramlás, ez a Labrador-tenger és Kanada felé szállítja a hideg víztömeget. A víz hőmérséklete és sótartalma szezonálisan változik, a olvadó vagy épp visszafagyó jéghegyek függvényében. A vízfelület legnagyobb részét egész évben jég borítja, mivel a hőmérséklet legtöbbször 0 °C alatt van. Ez a terület a legfőbb forrása az Egyenlítő felé hatoló hideg széljárásoknak, melyek közepes szélességi körökön melegebb levegővel találkozva esőt és havazást okozhatnak.

Ahol egész évben megmarad a jégtakaró, a tengeri élet elenyésző, de a déli vizeken sokféle állat él.

Legfontosabb kikötők: Murmanszk és Arhangelszk (mindkettő oroszországi). Ez a terület fontos repülési útvonal, mivel itt vezet a legrövidebb út Észak-Amerika és Eurázsia között.

Éghajlat 

Sarkvidéki éghajlat állandó hideg viszonylag kicsi éves hőingással; télen hónapokig tartó folyamatos sötétség, hideg és egyhangú időjárás jellemzi tiszta éggel, nyáron viszont folyamatos napsütés, nyirkos, ködös idő gyenge széllel, kevés esővel vagy hóval.

Az időjárást jelentősen befolyásolja, a jégpáncél vastagsága az adott évben a tengeren.

Északi területeket folyamatosan – átlag 3 méter vastag – jégpáncél borítja. Nyáron a jégtakarót a délebbi területeken nyílt tenger veszi körül, télen viszont a jég területe a duplájára nő, és szárazföldi területekig is elér. A tengerfenék 50%-a kontinetális lemez a megmaradó középen elhelyezkedő lemezt három hátság határolja: az Alpha Cordillera, a Nansen Cordillera és a Lomonoszov-hátság.

Valaha trópusi lehetett 

Egy, a Lomonoszov-hátságon végzett 2006-os mélyfúrás leleteiből arra lehet következtetni, hogy az Északi-sarkvidék éghajlata 55 millió éve inkább hasonlíthatott a trópusokéra, semmint a mostani zord éghajlatra. Az átlaghőmérséklet elérhette a 24°-ot – a hőmérséklet-becslés egy primitív mikrobatörzs kémiai elemzésére alapul. Édesvízi páfrányokat és megkövesedett algákat is találtak a felszínre hozott anyagban.

Magasság/mélység

• legmélyebb pontja: Fram Basin -4,665 m, Eurázsiai medence -5,450 m
• legmagasabb pontja: tengerszint (0 m)

Természeti erőforrások

Kőolaj- és földgázlelőhelyek, homok és kavics adalékanyag, halászat, tengeri emlősök (fóka és bálna).

Aktuális problémák 

A késő nyári jégtakaró évente mintegy 7-8%-kal csökken a globális felmelegedés következtében, ami alapján az eddigieknél sokkal korábbra, 2020 nyarára várják az északi-sarki jégsapka elolvadását.

A jégpáncél felolvadása hatással lehet az egész Föld időjárási egyensúlyára. Egyes tudósok szerint globális felmelegedést okozhat, mivel óriási mennyiségű édesvíz juthat az óceánokba, és ez leállíthatja a tengeri áramlatokat, melyek egyensúlyban tarják a kontinensek időjárását.

A jégpáncél vékonyodása, időszakonként lyuk az ózonrétegben alapvetően befolyásolják a Jeges-tenger életközösségeit. Veszélyeztetett emlősei a bálnák, a rozmár és a jegesmedve.

Kikötők

• Kanada: Churchill, Manitoba, Inuvik
• USA: Prudhoe Bay, Barrow
• Oroszország: Pevek, Tyikszi, Dikson, Dugyinka, Murmanszk, Arhangelszk
• Norvégia: Kirkenes, Vardø

Felfedezés 

A Jeges-tenger területén van az Északi-sark. Az első átkelést a Jeges-tengeren Wally Herbert vezette 1969-ben, Alaszkából indulva kutyaszánon érték el a Spitzbergákat légi támogatással.

A Déli-óceán a 60. déli szélességi kör és az Antarktisz közötti víztömeg neve a modern földrajztudományban, az ötödik óceánként emlegetik.

Elnevezése 

A magyar nyelvben tradicionálisan óceánnak nevezett három vízterület (Atlanti-óceán, Indiai-óceán, Csendes-óceán) mellett a negyedik a Jeges-tenger. A Déli-óceán a másik négytől eltérően nem kontinensekkel határolt, hanem az Antarktisz körüli, különállóan áramló víztömeget jelölik ezzel a névvel.

Az elnevezés régóta elterjedt volt a hajósok körében, hivatalossá 2000-ben Nemzetközi Hidrográfiai Társaság (IHO)  nyilvánította. A hivatalos elkülönítést az oceanográfiában, különös tekintettel az áramlások kutatásában elért eredmények tették indokolttá. A kutatások szerint az áramlat vize csak nagyon kismértékben keveredik a másik három szomszédos óceán vizével, illetve gyökeresen más a meteorológiája, klímája és élővilága is. Ezt megelőzően hivatalosan a három óceán délen az Antarktiszig tartott, néhány szervezet, például a National Geographic Society továbbra is ezt tartja irányadónak és nem tartja önálló óceánnak.

Földrajza 

A Déli-óceánt az Antarktiszi áramlás alkotja, amely a Földön egyedülálló a maga nemében. Az egyetlen, amely mind a 360 hosszúsági körön áthalad, körben az Antarktisz körül. A hivatalos meghatározás szerint a 60. szélességi kör és az Antarktisz közötti vízgyűrű tartozik ide. Az elnevezés azonban nem egységes, például Ausztráliában és Új-Zélandon az IHO által meghatározott területet kibővítik a kontinens déli partjaiig, és már régóta ez a név szerepel az ottani térképeken is (nem pedig az Indiai-óceán).

Az áramlás és vele az óceán kb. 30 millió évvel ezelőtt jött létre, amikor az Antarktisz és Dél-Amerika szétváltak és létrejött a Drake-szoros. A Coriolis-erő beindította az Antarktiszi áramlást. Az áramlás legszűkebb keresztmetszete ma is a Drake-szoros.

Az óceán északi oldalának legpontosabb természetes meghatározását az alacsony nyomású Déli-sarki front (Antarktiszi konvergencia-zóna) jelenti, az áramlat középvonalában ez a front választja el egymástól a nagyon hideg sarkvidéki felszíni vizeket az északibb, melegebb víztől. A front és az áramlat körbeér az Antarktisz körül, Új-Zélandtól délre csak a 60. szélességi körig tart, de a déli Atlanti-óceánon felhúzódik a 48. szélességi fokig is. Ezen a vonalon a legerősebbek a folyamatosan fújó nyugati szelek is. A front és az áramlás fontos eleme a Föld globális légköri áramlási rendszerének.

Klímája 

A víz hőmérséklete -2 és 10 °C között változik. Az egész területen körben, a 40. szélességi körtől a Déli-sarkkörig szinte egész évben erős ciklonális viharok tombolnak, a Coriolis-erő és a folyamatosan fújó nyugati szél keletre mozgatja őket. Itt fújnak a Földön a legerősebb és legkitartóbb szelek. A téli hónapokban (májustól szeptemberig) erősebb a szél és jelentős a jégképződés, a Csendes-óceáni oldalon általában a 65., az Atlanti szektorban az 55. szélességi fokig húzódik fel a jég.

Felszíne 

A Déli-óceán nagyon mély, legnagyobb részén 4 és 5 ezer méter közötti, nagyon kevés részen sekélyebb. Az antarktiszi kontinentális talapzat nagyon keskeny és ez is mély, 400–800 m (az átlagos 133 m-rel szemben). Az egybefüggő jégtakaró márciusban a legkisebb, mintegy 2,6 millió km² amely szeptemberre 18,8 millió km²-re növekszik. Az Antarktiszi áramlás 21 ezer km hosszú, örökös keletre tartó útján 130 millió m³ vizet szállít másodpercenként. Ezzel ez a világ legnagyobb áramlata, a vízmennyiség százszor több, mint a Föld összes folyójának vízhozama együttvéve.

Legmélyebb pontján 7235 m mély (a Déli-Sandwich-hasadékban, S 60.00, W 024)

Erőforrások és veszélyek

• Valószínűleg nagy – nem kizárt, hogy óriási – kőolaj- és földgázkészleteket rejt.
• Mangánérc zárványok, ásványok, homok és kavicskészletek a partok mentén
• Édesvíz a jéghegyekben
• Jelentős halászati erőforrások, tengeri élővilág.
• Nehezen hajózható az erős szelek és hatalmas hullámok miatt, veszélyt jelentenek a jéghegyek és jégtáblák, illetve az egybefüggő jegesedés.
• További kockázat a kutatási és mentési erőforrások hiánya, illetve távolsága.
• Veszélyezteti az élővilágot a kiterjedt antarktiszi ózonlyuk
• Az illegális túlhalászat több fajt veszélyeztet, a ma már védett prémfókák ettől a veszélytől szerencsére megmenekültek.
• A minden óceánra érvényes nemzetközi tengeri jogon kívül területére több külön szabályozás, legfontosabbként az Antarktisz-egyezmény is vonatkozik. Tilos a területén fókára és bálnára vadászni.

Részei 

• Weddell-tenger
• Ross-tenger
• Nagy-Ausztráliai-öböl
• Saint Vincent-öböl
• Spencer-öböl
• Scotia-tenger
• Amundsen-tenger
• Bellingshausen-tenger
• Davis-tenger
• D'Urville-tenger

Az Indiai-óceán a világtengerek egyike, a harmadik legnagyobb vízfelület a Földön. Nyugaton Afrika, északon Ázsia, keleten a Szunda-szigetek és Ausztrália határolják. Déli határának bajos megállapítani a helyét, némelyek az Afrika legdélibb pontját a Tasmania legdélibb pontjával összekötő egyenest szokták határul venni, míg mások a déli-sarkkört. Területe 74 039 600 négyzetkilométerre számítható, tehát csaknem két és félszer akkora területet foglal el, mint Afrika.

Legmélyebb pontja 7450 m mély a Jávai-árokban. A Diamantina-árokban 7102 m mélységet ér el.

Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően Észak-Déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli Atlanti-óceánra, a választóvonalat a Egyenlítői ellenáramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságában.

Határai és méretei 

Nyugatról az amerikai kontinens, keletről Európa és Afrika, északról a Jeges-tenger, délről a Déli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert, illetve annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan megosztottak a geográfusok a Déli-óceán megítélésében, az elnevezés csak 2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is, az Antarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik a Földközi-tenger is, annak nyugati medencéjében így az óceán – közvetve – határos Ázsiával is. Az óceán a mesterségesen épített Panama-csatornán keresztül áll kapcsolatban a Csendes-óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és az Indiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala a Grönlandtól Izland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától a Spitzbergák déli csúcsáig és onnan Észak Norvégiáig, az Északi-fokig tart. Délen a 60. szélességi fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület a Déli-óceán.

Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km³ a melléktengerek nélkül 323,6 km³.

Átlagos mélysége 3 332 m, melléktengerei nélkül 3 926 m, legnagyobb mélysége 8 605 méter a Puerto Rico-i árokban.

Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-Afrika között kb. 4830 km.

Jelentősebb melléktengerei: Karib-tenger, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Északi-tenger, Balti-tenger. Jelentősebb öblei: Mexikói-öböl, Szent Lőrinc-öböl.

Számos szigete közül a jelentősebbek: Grönland, Izland, Nagy-Britannia, Írország, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Zöld foki-szigetek, Újfoundland, Bermuda, a Karib-szigetek, Szent Ilona, Tristan De Cunha, a Falkland-szigetek és Dél-Georgia szigete.

A tengerfenék és a víz jellemzői 

Az Atlanti-óceán fenekének – szó szerint – legkiemelkedőbb képződménye egy hosszanti irányban végighúzódó hegység, a Közép-Atlanti hátság. Izlandtól a déli 58. szélességi fokig húzódik, rá közel merőlegesen számos kisebb hátság és gerinc fut a kontinensek felé. Legszélesebb részén 1600 km széles, a vízmélység átlagosan 2700 m-re csökken felette. A hátságtól távolabb a tengerfenék – néhány hegytől és hasadéktól eltekintve – jobbára sima.

A felszíni víz hőmérséklete az égövtől és az áramlási rendszerektől függően széles értékek között változik. Leghidegebb részein -2 °C, a trópusokon eléri a 29 fokot is. A mérsékelt égövben a legnagyobb a vízhőmérséklet ingadozása (7-8 °C).

A víz sótartalma 33 és 37‰ között mozog. A partok mentén, a folyók hatására alacsonyabb, a 25. szélességi körök környékén a legmagasabb, de regionálisan és az év folyamán is sokat ingadozik. Az áramlatokkal körbevett, eképpen bizonyos mértékben elszeparált észak-atlanti Sargasso-tenger jelentősen sósabb a környezeténél.

A Coriolis-hatás miatt az Atlanti-óceán északi medencéjében az óramutató járásával egyező irányú az áramlás, a déli medencében ezzel ellentétes.

Klíma 

Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik, mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják (egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája a Golf-áramlat, amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy-Britannia és Észak-Európa időjárását.

Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában keletkeznek a hurrikánok.

Történet és gazdaság

A Déli Óceán után a második legfiatalabb óceán az Atlanti. A jelenlegi kutatások bizonyítottnak látják, hogy nem öregebb 180 millió évnél. Akkoriban következett be, hogy az addig szuperkontinens, a Pangea lemezekre töredezett, amelyek lassan eltávolodtak egymástól.

Az emberiség története során az egyik legkorábban felfedezett óceán volt. Partjain (de főként az óceán melléktengereként számontartott Földközi-tenger partján) évezredek óta élnek emberek, azonban hajóikkal csak ritkán távolodtak el a parttól. Feltételezések szerint valószínű, hogy az egyiptomiak az Ókorban már kihajóztak a Gibraltári-szoroson és az sem kizárt, hogy esetleg a partok mentén expedíciókat vezettek Nyugat-Afrika partjai mentén, vagy esetleg megkerülték Afrikát. Ez utóbbira azonban semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs. Más elképzelések szerint, szintén az egyiptomiak esetleg áthajózhattak az Atlanti óceánon is. Ennek a teóriának az igazolására a norvég Thor Heyerdahl 1970-ben ősi technikákat használva papirusznádból épített tutajt, amelyen második próbálkozásra sikerült is áthajóznia Marokkóból Közép-Amerikába. Elmélete szerint nem véletlen, hogy az egyiptomi és a közép-amerikai (például maja) kultúrák nagyjából egy időben építették a maguk piramisait. Útjával azt akarta bizonyítani, hogy lehetett kapcsolat ezen ősi népek között.

Ami biztosan tudható, hogy északon a vikingek a 10. vagy 11. században – körülbelül a magyar Államalapítás idején – Izland érintésével áthajóztak Grönlandra (amit ők neveztek el Zöld földnek) és elérték a mai Új-Fundlandot is, habár ott – Grönlanddal ellentétben – nem hoztak létre települést.

A viking kor lezárultával a legendák ködébe vesztek a távoli földek, a Középkor hajósai csak a partok mentén hajóztak, sokan úgy hitték, hogy az óceán jelenti a "Világvégét", ahonnan nincs tovább. A török hódítás és a természettudományok fejlődése hozta meg lehetőségét annak, hogy az addigi hagyományos szárazföldi karavánutak helyett a tenger felől próbálják meg elérni az európai kereskedők Ázsiát. A Föld gömbölyűségét a szigorú egyház is kezdte elismerni, igaz a méretében korántsem volt egyetértés.

1492-ben jöhetett létre egy vakmerő és eltökélt itáliai hajós első utazása a spanyol uralkodók anyagi támogatásával. Kolumbusz Kristóf (Christopher Columbus) öt heti hajózás után, 1492. október 12-én ért partot a mai Bahamák egyik szigetén, amit ő San Salvadornak nevezett el. Hogy ez pontosan melyik mai sziget volt, arról viták folynak, legvalószínűbb, hogy a Samana Cay. Habár Kolumbusz köztudomásúlag úgy halt meg hogy nem tudta hogy új földrészt és nem a kelet-ázsiai partokat érte el, ma is úgy tekintünk rá, mint Amerika felfedezőjére. Az egyre gyakoribb expedíciók lassan feltérképezték a partokat és magát az Óceánt is, ami a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala lett. A gyarmatosítás fénykora után nem csak a kereskedők és katonák, hanem a tudósok is elkezdtek vele ismerkedni. Az óceán nem csak hajózási útvonalként, hanem közvetlenül – a halászat és a modern korban a bányászat révén – is hozzájárul a környező országok gazdaságához. Sajnos végtelen mérete miatt sokszor használták és használják arra is, hogy megszabaduljanak a hulladékoktól.

A Mariana-árokban található a Föld legmélyebb pontja, a Challenger Deep, ahol a tenger mélysége 10 994 méter.

Földrajzi elhelyezkedése 

A Mariana-árok a Csendes-óceán délnyugati medencéjének peremén, Japán közelében, Tokiótól mintegy 2400 kilométerre, az azonos nevű Mariana-szigetcsoporttól keletre található. Pontos földrajzi elhelyezkedése: északi szélesség 11’’ 21’ és keleti hosszúság 142’’ 12’. A Mariana-árok 2250 km hosszú és 10 994 méter mély (más mérések szerint 11 034, 11 022, vagy 10 911 m). Az árok legmélyebb pontja a Challenger (Kihívás) szakadék. Nevét Jacques Piccard svájci tudós kutatólaboratóriummá alakított halászhajója után kapta.

Kialakulása 

A Mariana-árok - mint minden mélytengeri árok - két egymással ütköző kőzetlemez találkozásánál alakult ki. A Mariana-árok esetében a különböző típusú kőzetlemez-mozgások közül a két óceáni lemez (Pacifikus-, és Fülöp-lemez) ütközése zajlik. Az óceáni kőzetlemezek sűrűsége nem sokkal kisebb (kb. 3 g/cm³), mint a köpeny sűrűsége (3,4 g/cm³), ezért az egyik, általában az idősebb, jobban lehűlt, valamivel nagyobb sűrűségű lemez bukik a fiatalabb alá. Az alábukás vonalán alakul ki a mélytengeri árok. Az alábukó lemez anyaga a mélységi nyomás és hő hatására megolvad. A megolvadt anyag ezután – mivel új környezeténél kisebb sűrűségű – újra a felszínre nyomul, s vulkánok sorát kialakítva akár több ezer km hosszú vulkáni ívet is képezhet. Így alakult ki a Mariana-szigetcsoport is, melynek 14 szigete közül néhányon ma is tapasztalható vulkáni működés.

Felfedezése 

A Mariana-árok szigetcsoportjánál 1875. február 23-án 8164 méteres tengermélységet mértek. Az akkori kutatók ezt a Föld legmélyebb pontjának tartották, de azóta kiderült, hogy az árok még mélyebb, 11 034 méter.

1960. január 23-án Jacques Piccard és Don Walsh a Trieste fedélzetén érték el először a máig fennálló 11 034 méteres rekordmélységet.

A Nereus nevű távirányítású, ember nélküli tengeralattjáró 2009-ben, harmadikként érte el az óceán legmélyebb ismert pontját. Ehhez egészen pontosan 10 902 méter mélyre kellett süllyednie a Csendes-óceánban található Mariana-árokba. Több mint egy évtizede, 1998 óta nem járt arrafelé ember alkotta szerkezet, és a talaj elérésével a Nereus lett az egyetlen olyan működő tengeralattjáró, ami megjárta az árkot – elődeit ugyanis már rég kivonták a forgalomból.

A személyzet nélküli járművet egy hajóról irányították, a kapcsolatot egy vékony kábelen keresztül tartották, de a Nereus képes magától is navigálni, haladni. „Az ilyen szerkezetekkel lényegében az óceán bármely pontját feltérképezhetjük, új korszak kezdődik a tengerkutatásban", mondta Andy Bowen, a kutatás vezetője.

Az óceán szó az Ókeánosz szóból származik, mely a világkorongot körülvevő folyam, világtenger jelentéssel bírt. Eredetileg a nagy ősvíz istenének volt a neve a görög mitológiában. A latin Oceanus (világtenger) ennek a szónak az átvétele. A magyar nyelvbe a latin nyelven keresztül került a szó, az –us végződés elhagyásával. Más európai nyelvbe is a latinon át került be, mint a németbe (Ozean), vagy a franciába (océan).

A szó első magyar nyelvű előfordulása egy 1604-es írott szövegben található: „Sziget az Nemet Oceanuson”. Legközelebb 1651-ben Zrínyi Miklósnál fordul elő. Az 1700-as évek vége felé terjedt el, főleg Csokonai Vitéz Mihály verseiben szerepel viszonylag gyakran. A reformkori magyar íróknál már sűrűn szerepel a szó.

Az óceán szó második jelentése: valaminek a mérhetetlenül nagy tömege, özöne. Ezt a jelentésváltozatot leginkább az irodalom kedvelte. Szimbólumként is előszeretettel használták a szót, például Ady Endre Az Értől az Oceánig című versében.

Az óceán szó számos szinonimával bír, főleg a melléknévi változata, az óceánnyi szó, hiszen ez fejezi ki a dolgok tömegét, mennyiségét. Ilyen szinonimák a tengernyi, a rengeteg, a sok, a mérhetetlen, és így tovább. Az óceán szónak vannak szókapcsolatai is természetesen, mint például az óceánjáró, amely főnévi és melléknévi jelentéssel is rendelkezik, vagy ilyen szóösszetétel még az óceánrepülő is, amely a jelentése szerint olyan repülőgép-vezető, aki valamely két hely (repülőtér, város) között a rendszeres légi forgalom megindulása előtt elsőnek vagy olyan feltételekkel repülte át az óceánt, különösen az Atlanti-óceánt, ahogyan előtte még senki. Később az óceán szóból alakult ki a tengerkutatás, tengertan tudományának az elnevezése is, az oceanográfia vagy oceanológia. Itt érdemes megemlíteni még valamit: a görögök gyakran mondták azokra a dolgokra, tájakra, mesékre, amiket nem tudtak elhelyezni a világukban, hogy azok az Ókeánoszon túl vannak.

Geológiai-lemeztektonikai értelemben az óceánok egy szabályos fejlődési pályát járnak be. Kialakulásuk a lemezszegélyek divergenciájával veszi kezdetét. Az ennek során létrejövő óceánközepi hasadékok mentén távolodik egymástól a két kőzetlemez, lassan kialakítva az óceán medencéjét. A későbbiek során a kőzetlemezek mozgása megváltozhat, az óceáni lemez egyéb (óceáni vagy szárazföldi lemez) alá bukhat, megkezdve az óceán medencéjének lassú felemésztődését, végül az óceán teljesen be is zárulhat. Mindezek alapján az óceánok fejlődési sora:

1. embrionális óceán (rift): pl. Bajkál,
2. fiatal: Vörös-tenger (Afrika és az Arab-félsziget távolodása)
3. érett: Atlanti-óceán
4. hanyatló: Csendes-óceán
5. elhaló: Földközi-tenger (valamikor Thetys-óceán)
6. végső (halott): Himalája (Eurázsia és Hindusztánia találkozása révén)

Az óceán függőleges övezetei a hipszografikus görbe negatív szakaszáról olvashatók le.

Self

A self a kontinentális kéreg üledékkel fedett, vízzel borított része, a mélytenger felé enyhén lejtő felszín. Általában kis kiterjedésű, 200 méternél kisebb vízmélységű terület. Átlagos szélessége 75 km.

Kontinentális lejtő

A kontinentális lejtő képezi az átmenetet a szárazföldek és a mélytengerfenék (a kontinentális és az óceáni kéreg) között. Szélessége 20-100 km.

Mélytengeri tábla 

Ez a Föld felszínének legterjedelmesebb szintje. Átlagos mélysége 4000-6000 méter.

Mélytengeri árok

Az óceánok és egyben a földfelszín legmélyebb pontjai az árkokban találhatók. Több száz km hosszúak és akár 15 000 m-t is megközelíti a szintkülönbség bennük. Jelenleg 26 mélytengeri árok ismert, közülük a legmélyebb a Mariana-árok (mélysége 11034 méter).

Az óceán függőleges övezetei a hipszografikus görbe negatív szakaszáról olvashatók le.

Self

A self a kontinentális kéreg üledékkel fedett, vízzel borított része, a mélytenger felé enyhén lejtő felszín. Általában kis kiterjedésű, 200 méternél kisebb vízmélységű terület. Átlagos szélessége 75 km.

Kontinentális lejtő

A kontinentális lejtő képezi az átmenetet a szárazföldek és a mélytengerfenék (a kontinentális és az óceáni kéreg) között. Szélessége 20-100 km.

Mélytengeri tábla 

Ez a Föld felszínének legterjedelmesebb szintje. Átlagos mélysége 4000-6000 méter.

Mélytengeri árok

Az óceánok és egyben a földfelszín legmélyebb pontjai az árkokban találhatók. Több száz km hosszúak és akár 15 000 m-t is megközelíti a szintkülönbség bennük. Jelenleg 26 mélytengeri árok ismert, közülük a legmélyebb a Mariana-árok (mélysége 11034 méter).

A kontinensek a következő 5 óceánt választják el egymástól: Csendes-óceán, Atlanti-óceán, Indiai-óceán, Déli-óceán (bizonyos szervezetek, például a Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet (IHO) használja) és Északi-Jeges-tenger (gyakoribb nevén a Jeges-tenger). Természetföldrajzi értelemben azonban csak a Csendes-, az Indiai- és az Atlanti-óceán minősül óceánnak.

Az óceán a kontinensek között elterülő és beltengernek nem tekinthető nagy tengerek valamelyike, azaz világtenger, mely nagy kiterjedésű (több tízmillió km²), nagy átlagos mélységű (több ezer méter), óceánközepi hátsággal és önálló áramlási rendszerrel rendelkezik. A Föld felszínéből 361 millió km² -t fed le, ez az összterület 70,8%-a. Területének több mint a fele 3000 méternél mélyebb.