Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően Észak-Déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli Atlanti-óceánra, a választóvonalat a Egyenlítői ellenáramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságában.
Határai és méretei
Nyugatról az amerikai kontinens, keletről Európa és Afrika, északról a Jeges-tenger, délről a Déli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert, illetve annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan megosztottak a geográfusok a Déli-óceán megítélésében, az elnevezés csak 2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is, az Antarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik a Földközi-tenger is, annak nyugati medencéjében így az óceán – közvetve – határos Ázsiával is. Az óceán a mesterségesen épített Panama-csatornán keresztül áll kapcsolatban a Csendes-óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és az Indiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala a Grönlandtól Izland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától a Spitzbergák déli csúcsáig és onnan Észak Norvégiáig, az Északi-fokig tart. Délen a 60. szélességi fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület a Déli-óceán.
Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km³ a melléktengerek nélkül 323,6 km³.
Átlagos mélysége 3 332 m, melléktengerei nélkül 3 926 m, legnagyobb mélysége 8 605 méter a Puerto Rico-i árokban.
Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-Afrika között kb. 4830 km.
Jelentősebb melléktengerei: Karib-tenger, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Északi-tenger, Balti-tenger. Jelentősebb öblei: Mexikói-öböl, Szent Lőrinc-öböl.
Számos szigete közül a jelentősebbek: Grönland, Izland, Nagy-Britannia, Írország, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Zöld foki-szigetek, Újfoundland, Bermuda, a Karib-szigetek, Szent Ilona, Tristan De Cunha, a Falkland-szigetek és Dél-Georgia szigete.
A tengerfenék és a víz jellemzői
Az Atlanti-óceán fenekének – szó szerint – legkiemelkedőbb képződménye egy hosszanti irányban végighúzódó hegység, a Közép-Atlanti hátság. Izlandtól a déli 58. szélességi fokig húzódik, rá közel merőlegesen számos kisebb hátság és gerinc fut a kontinensek felé. Legszélesebb részén 1600 km széles, a vízmélység átlagosan 2700 m-re csökken felette. A hátságtól távolabb a tengerfenék – néhány hegytől és hasadéktól eltekintve – jobbára sima.
A felszíni víz hőmérséklete az égövtől és az áramlási rendszerektől függően széles értékek között változik. Leghidegebb részein -2 °C, a trópusokon eléri a 29 fokot is. A mérsékelt égövben a legnagyobb a vízhőmérséklet ingadozása (7-8 °C).
A víz sótartalma 33 és 37‰ között mozog. A partok mentén, a folyók hatására alacsonyabb, a 25. szélességi körök környékén a legmagasabb, de regionálisan és az év folyamán is sokat ingadozik. Az áramlatokkal körbevett, eképpen bizonyos mértékben elszeparált észak-atlanti Sargasso-tenger jelentősen sósabb a környezeténél.
A Coriolis-hatás miatt az Atlanti-óceán északi medencéjében az óramutató járásával egyező irányú az áramlás, a déli medencében ezzel ellentétes.
Klíma
Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik, mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják (egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája a Golf-áramlat, amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy-Britannia és Észak-Európa időjárását.
Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában keletkeznek a hurrikánok.
Történet és gazdaság
A Déli Óceán után a második legfiatalabb óceán az Atlanti. A jelenlegi kutatások bizonyítottnak látják, hogy nem öregebb 180 millió évnél. Akkoriban következett be, hogy az addig szuperkontinens, a Pangea lemezekre töredezett, amelyek lassan eltávolodtak egymástól.
Az emberiség története során az egyik legkorábban felfedezett óceán volt. Partjain (de főként az óceán melléktengereként számontartott Földközi-tenger partján) évezredek óta élnek emberek, azonban hajóikkal csak ritkán távolodtak el a parttól. Feltételezések szerint valószínű, hogy az egyiptomiak az Ókorban már kihajóztak a Gibraltári-szoroson és az sem kizárt, hogy esetleg a partok mentén expedíciókat vezettek Nyugat-Afrika partjai mentén, vagy esetleg megkerülték Afrikát. Ez utóbbira azonban semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs. Más elképzelések szerint, szintén az egyiptomiak esetleg áthajózhattak az Atlanti óceánon is. Ennek a teóriának az igazolására a norvég Thor Heyerdahl 1970-ben ősi technikákat használva papirusznádból épített tutajt, amelyen második próbálkozásra sikerült is áthajóznia Marokkóból Közép-Amerikába. Elmélete szerint nem véletlen, hogy az egyiptomi és a közép-amerikai (például maja) kultúrák nagyjából egy időben építették a maguk piramisait. Útjával azt akarta bizonyítani, hogy lehetett kapcsolat ezen ősi népek között.
Ami biztosan tudható, hogy északon a vikingek a 10. vagy 11. században – körülbelül a magyar Államalapítás idején – Izland érintésével áthajóztak Grönlandra (amit ők neveztek el Zöld földnek) és elérték a mai Új-Fundlandot is, habár ott – Grönlanddal ellentétben – nem hoztak létre települést.
A viking kor lezárultával a legendák ködébe vesztek a távoli földek, a Középkor hajósai csak a partok mentén hajóztak, sokan úgy hitték, hogy az óceán jelenti a "Világvégét", ahonnan nincs tovább. A török hódítás és a természettudományok fejlődése hozta meg lehetőségét annak, hogy az addigi hagyományos szárazföldi karavánutak helyett a tenger felől próbálják meg elérni az európai kereskedők Ázsiát. A Föld gömbölyűségét a szigorú egyház is kezdte elismerni, igaz a méretében korántsem volt egyetértés.
1492-ben jöhetett létre egy vakmerő és eltökélt itáliai hajós első utazása a spanyol uralkodók anyagi támogatásával. Kolumbusz Kristóf (Christopher Columbus) öt heti hajózás után, 1492. október 12-én ért partot a mai Bahamák egyik szigetén, amit ő San Salvadornak nevezett el. Hogy ez pontosan melyik mai sziget volt, arról viták folynak, legvalószínűbb, hogy a Samana Cay. Habár Kolumbusz köztudomásúlag úgy halt meg hogy nem tudta hogy új földrészt és nem a kelet-ázsiai partokat érte el, ma is úgy tekintünk rá, mint Amerika felfedezőjére. Az egyre gyakoribb expedíciók lassan feltérképezték a partokat és magát az Óceánt is, ami a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala lett. A gyarmatosítás fénykora után nem csak a kereskedők és katonák, hanem a tudósok is elkezdtek vele ismerkedni. Az óceán nem csak hajózási útvonalként, hanem közvetlenül – a halászat és a modern korban a bányászat révén – is hozzájárul a környező országok gazdaságához. Sajnos végtelen mérete miatt sokszor használták és használják arra is, hogy megszabaduljanak a hulladékoktól.
